2015. máj. 27.

Színekbe rejtett szavak

A három épületből álló birtok legkisebb házában, az egykori kertészlakban alakította ki különleges lakását a kétgyermekes festőművész, Lehoczky Krisztina.  A rusztikus hangulatú terméskő ház – eredeti funkciójához híven – ma is a gazdagon burjánzó, ősfás kert természetesen szervült része: szinte elbújik ebben a mesés ligetben...  Falait borostyán-és vadszőlő indák borítják, tövéhez mohos kövek, üde páfrányok lapulnak, oldalait körbeveszi a dús aljnövényzet és a szépen öregedő fák lombja.






Ezt a folytonos megújulást, az élet természetes lüktetésének szimbólumait, az újjászületés-motívumait találjuk odabent, a falakat borító és a festőállványon várakozó képeken, az átfestett bútorok felületén, a kovácsoltvas korlátok kanyarulataiban. Kanyargó indák, tűzpiros tulipánok, felrobbanás előtt álló bimbók, a teljesség körtáncát járó ívek, egymásba olvadó tónusok, párokba rendeződő organikus formák lepik el a vásznakat és magát az otthont, mely nem mindennapi tereivel önmagában is egy rendhagyó alkotás...






Az impozáns nappali a hat méteres belmagasságnak köszönhetően egy galéria szintet is magába foglal. Itt, a nap minden órájában, a változó fényfürdőben élnek igazán Krisztina óriási festményei, melyek kellemes szimbiózisban léteznek a saját tervezésű fa polcrendszerrel és tatami-asztallal, a szentendrei skanzenben látott, majd ”lemásolt„  mélyzöld szemeskályhával, a Távol-keleti utazásokról hazacipelt kilimekkel , a kultikus tárgyakkal és az iparművész testvér által kivitelezett kovácsoltvas korlátokkal.





De ugyanilyen színes eklektika, szabadon áramló látványfolyam hömpölyög a családi ereklyékkel és a további feldolgozásra váró tarka textilekkel zsúfolt tetőtérben is, ami alvóhely és varrószoba is egyben…. Vagy a meghatározhatatlan stílusú elvarázsolt konyhában, ahol a régi, lomtalanított bútorokat saját festéssel, kelim motívumokkal keltette új életre vendéglátónk. 





A felületeket fedő meleg, természetes földszínek visszaköszönnek a ház padlóját borító keleti szőnyegekről, a belőlük varrt párnákról, a nád-és rattanbútorokról,  a virágcserepeket rejtő kosarakról és szakajtókról,  de ott vannak a művésznő titokzatos, szenvedéllyel teli képein is...
 Lakásbemutató cikkemet erről az igazán inspiráló otthonról a kívül-belül megszépült A MI OTTHONUNK magazin májusi számában találjátok. Ha tetszik, vidd hírét!




2015. máj. 12.

A restaurált otthon

„A sok különlegességet nem csak begyűjteni, de elengedni is meg kellett tanulnunk” – emlékszik vissza Zoltán, az építészmérnökből lett bútorasztalos és restaurátor a kezdeti nehézségekre.  Amikor gyermekkori álmait követve a saját műhely beindításával megindult a régi bútorok, használati-és dísztárgyak intenzív gyűjtögetése és adás-vétele is. Majd mikor már a számtalan „népi és antik kütyütől” mozdulni sem lehetett kis panel lakásukban, párjával Andreával új lakóhely után kellett nézniük. A Veszprém-völgyben megtalált régi épület felújítása, korszerűsítése, benne a nagypolgári hangulatú  otthonuk kialakítása csaknem 2o éven át tartó intenzív elfoglaltságot jelentett, miközben három gyerekkel és néhány háziállattal gazdagodott a család. 




A borostyánnal befutott épületet mára már körülöleli a mohos kövekkel, szobrokkal és különleges növényekkel teli liget, mely itt, a város közepén is bensőséges, romantikus hangulatba ringatja az embert. A kert terméskő támfalához épített és stílusosan bebútorozott fedett terasz szabadtéri nappaliként” esőben is használható. A teljesen kicserélt tetőszerkezetre a tihanyi apátság lebontott cserepei kerültek, a romos pincéből hangulatos borozó lett.




A ház teljes berendezése – antik bútorai és műtárgyai - ide-oda vándorolnak az otthon és a restaurátor műhely között.  A gyerekszobai hintalótól a hálószobai cserépkályháig, a konyhai fűszertartón át az öreg  olvasófotelig minden helyiségre jut egy-egy szép és emlékezetes műremek. 








Ezek a család által kipróbált, vagy épp a megrendelésre készült darabok végül a saját antikvitás üzletükbe kerülnek, a veszprémi Óváros térre. Az egykori városi „bálház”utcára nyíló patinás helyisége a legjobb kezekbe került Zoltánék személyében, akik a felújítást követően saját gyűjteményükkel - főként Balaton felvidéki és sváb antik és népi bútorokkal, festményekkel, szőnyegekkel, üveg -és porcelán tárgyakkal  - töltötték meg az 1750-es évekbeli védett épület eredeti bolthajtásos szobáit.




Az antikvitás, a műhely és az otthon így válik a Varga család egységes hangulatú és harmonikus élet-terévé, amiben még a padláson talált néhai tulajdonos-házaspár portréja is megtalálta új helyét, amolyan „házvédő ereklyévé” nemesülve.
Májusi háznézőm az Otthon&kert magazinban, ha tetszik, add tovább a hírét! 
A csodás veszprémi ingatlan most új gazdára vár, részletekért írj nekem a vizit-face oldalon, vagy a vizitkartyablog@gmail.com címen.


2015. ápr. 27.

Városból vidékre

A tágabb családból senki sem értette, miként láthatták meg a fiatalok a nagy lehetőséget a rendetlen sufnikkal tarkított, rettenetes udvarral körülvett, lelakott házban, mely ugyan őrizte a sváb település hosszúházas szerkezetét, de korántsem  volt stílusos épület…  Majd alig másfél év múlva rá sem ismertek a kertre, a házra, Krisztáék új otthonára. A sóskúti mészkőből és vályogból rakott épület nem csak új födémet és tetőt kapott, de a teljes környezete is megújult. 




Az ápolt kert egy kerekes kúttal, hangulatos teraszokkal, tértagoló  mészkőfallal, a hegybe vájt borospincével, és impozáns nyári konyhával  gazdagodott. A házhoz illesztett hosszanti, fedett tornác új, tömzsi oszlopaival a zalai kis falu, Kriszta otthonának tájépítészetét idézi.




Az utcára néző homlokzat is megszépült, s mögötte, a régi házhoz épített bővítményben a két kiskamasz – Gréta és Erik – szobái, melyek osztoznak egy decens vendégszobával és a néhai padlásfeljáróból született fürdővel. 
Ez az úgynevezett „modern szakasz”, mely jótékonyan felkavarja e hagyományos beosztású épület rusztikus hangulatát, jelezve hogy az ódon gerendák alatt egy mai, modern család éli itt mindennapjait…





Ahogy a korhűen rekonstruált osztott üveges ablakok, az ódon faajtók, a régies burkolatok mellett is igencsak formabontó megoldás a nappali felett kibontott födém, a hatméteres belmagasságból adódó impozáns tér és a tetősík ablakából egész nap besütő napfény esete. 




 A ma is élő hagyományok és az élhető lét esztétikus egyensúlyát képviseli a ház minden helyisége és eklektikus berendezése is: a konyha és nappali határát jelző, fűtésre is aktívan használt búbos kemence a nagymama egykori karosszékével, a tapasztott-meszelt falat imitáló vakolat a kortárs festményekkel, a dédi üvegcsillárja a bőrrel kárpitozott modern ággyal, a lakberendező egyedi tervei alapján bontott fából készült polcrendszer a skandináv kanapéval, az erdész édesapa ihlette hajópadló az asztalként funkcionáló utazóládával…


  
S hogy ne lehessen rájuk unni, a bútorok folyamatos vándorlásban vannak Kriszta második otthona és munkahelye, a biatorbágyi „Kisvilla” kultúrbisztró felé, mely egy eladásra kínált tálaló miatt került a család birtokába. Így a házfelújításban megedződött páros új értékmentésbe fogott. De ez már egy másik, hasonlóan otthonos történet
Tavaszi lakásbemutatóm a májusi Otthon&kert magazinban. Ha tetszett, add hírét!