2015. aug. 14.

Virágok, selyemszálon

„Erőből nem lehet festeni!”-  summázza saját művészetét vendéglátónk, Rácz Zita öt gyermekes édesanya és selyemre festő alkotóművész, miközben térdig gázolunk a pipacsmezőben a csöppnyi műhelyszoba közepén…  A szarkalábak már a bőröndben állnak, a kankalinok szirmain szárad a festék, de a napraforgók sárgája épp most cseppen a kifeszített hernyóselyemre.  
Majd az egész virágözön gondosan keretbe foglalva, paszpartuzva, színes selyemképek formájában elindul a Balaton-felvidék kézműves piacaira, ahol magával a festőnővel is találkozhat az érdeklődő. Mert Zitának két helyszínen két élete van. 








Tavasztól őszig a világtól távol eső vidéki házikóban lakik, ahol még a mobilnet is akadozik, de cserébe látni az egész Balatont és kőhajtásnyira van az erdő, a nagy lélektisztító séták terepe. Ahol a terasz deszkáin térdepelve festi legszebb képeit naphosszat, majd hétvégenként irány a nagy találkozások helyszíne: a salföldi pajta galéria, a tihanyi révnél megépült hangulatos Artplacc, vagy a már kultikus káptalantóti Liliomkert piac, ahol a gerendákból ácsolt saját lugas-galériában várja visszatérő vásárlóit. képre…



Az Indiából, vagy Kínából származó, keretre felfeszített hófehér hernyóselyem felületén gyorsan szétszaladnak, majd felszáradnak a vizes festékcseppek. De a tarka mintákban benne vannak Zita gyerekkorának első rajzai, a szépen kézimunkázó nagymama és a remekül rajzoló édesanya hagyatéka… a gyógypedagógia szakon megtanult végtelen türelem és a négy csemetével való nehéz újrakezdés… az újra megtalált szerelem és az ötödik ajándék-gyerek… az indiai utazások élménye és a támogató társ minden szeretete. De ott buzog a művekben a női felmenők teremtő energiája, mely szinte kézzel fogható a szentendrei ház enteriőrjeiben is. 





Ősztől tavaszig itt, a hegy lábánál van a családi otthon, melyben egy fedél alatt, de kényelmes életterekben él felnőtt és gyerek, egyetemista és óvodás. A nagyszülők antik bútorain keleti textíliák pihennek, télidőben cserépkályha duruzsol, s az ódon kristálycsillár alatt dédmama százéves zongoráján már a harmadik generáció játszik. A megnyugtató folytonosságban állandósul az értékrend, mely a gyerekek kreativitásában él tovább. 




A házhoz hozzátoldott műhely édesanyjuk, Zita birodalma, aki az IKON csoport, azaz a Szentendrei Szépművészeti Egyesület oszlopos tagja. Aki a csoportos és önálló kiállítások, a piacozás, a gyereknevelés és a háztartás mellett folyton az új utakat keresi munkáiban. Most épp kerámia testű festett selyem lámpabúrák lepik el az asztalt, vásárlói megrendelésre. Belülről világítva körbefut rajtuk a tarka világ, ahogy azt egy érzékeny nő textilre álmodta. Mert selyemszálon függő virágok vagyunk mi is, mindnyájan...



Nyár végi vizitkártya cikkem az augusztusi Széplak magazinban. Ha tetszett, oszd meg a hírt és csatlakozz a vizitkártya facebook közösséghez. Friss hírekeinket akkor látod, ha a beállításoknál az "értesítést kérek" funkciót választod.


  


2015. júl. 27.

Élménymajor, természetes extrákkal

Ahogy minden évben, úgy idén is megérkezett hozzám az írásos invitáló a „Kendlimajori nyár” eseménysorozatra, mely a látványos pünkösdöléssel indul és az augusztusi állatbehajtással zárul. Közte zenés mulatságok, pajtaszínház, borkóstolók, művésztalálkozók, lovaskocsis kirándulás, örömfőzés, állatsimogatás és még ezernyi színes program várja a Kisrécse -Kendlimajorba érkezőket.




                                           

 Amúgy kora tavasztól késő őszig honi és külföldi családok veszik birtokba a szóban forgó gazdaság vendégházait, melyek Kati, Veri, Jancsi névre hallgatnak, hisz itt az állatok mellett a házaknak is nevük, sőt lelkük van. Nyáridőben a major pajtáit, csűrjeit, borospincéjét és szénapadlását is ellepik a nagyvárosi rohanást maguk mögött hagyó vendégek, hogy lassítsanak életükön legalább pár hétre. Sokan közülük évente visszatérnek, hogy autó helyett lóháton, lovaskocsin vagy kisvasúttal fedezzék fel a környék természeti kincseit, és a gyalogtúrák során ritka növényekkel és egy jellegzetes állatvilággal ismerkedjenek a zalai lankákon. Majd esténként közösen poharazgassanak a házigazdával, Czinki Lászlóval, aki e táj szülötte. 







Míg László a birtok önfenntartási technológiáin és a végeláthatatlan tárgy-gyűjtemény állagmegóvásán dolgozik, német felesége Ortrun művésztáborokat, kézműves-és festő-foglalkoztatásokat szervez a szépre fogékony vendégeknek. A nemzetközi hírű kert-és tájépítő mérnök, egyetemi tanár és feltaláló gyermekkori álma valósult meg, mikor a külföldön töltött évtizedek után végleg hazatelepülve megvette az első omladozó vályogházat és a hozzá tartozó udvart  a pusztuló félben lévő majorban. Saját háza mellett újabb és újabb romos épület tatarozásába kezdett, melyek mára patinás vendégházakként szolgálnak egy különleges falusi vendéglátási forma kialakításához. 






A málladozó épületekben talált relikviák és László saját, több évtizedes gyűjtőmunkája teszi ki azt a páratlan tárgy-gyűjteményt, mely helyet kapott itt, a major fő-és melléképületeiben, pincétől a padlásig felhalmozva. Szövőszéktől a hintalóig, egérfogó-gyűjteménytől a cséplőgépig, az antik traktortól a muzeális lószerszámig felsorolhatatlan a régi tárgyak sora, miközben Czinki László Európa hírű öko-szabadalmait – a megújuló energiák változatos hasznosítását, szennyvíztisztítást, szabadtéri játékrendszereket, zaj-és rézsűvédő alkalmatosságokat - is megismerhetjük.






 Az esseni egyetem volt tanára ma több hazai alapítványban  küzd többek közt a szigligeti vár felújításáért, a környék falvainak megmentéséért, a zalai táj védelméért, a falusi turizmusért, a megújuló energiák újra felfedezéséért, miközben helyi ovisoknak, iskolásoknak tart  foglalkoztatásokat saját mintagazdaságában. Szívesen mesél minderről, mialatt helyben sütött kenyerét és házi pálinkáját megkóstolod Kisrécse-Kendlimajorban!




Tájjellegű cikkemet az augusztusi A mi otthonunk magazin "inspiráló otthonok" rovatában olvashatod teljes egészében. Ha tetszett, add tovább hírét a vizitkártya facebook oldalról!





2015. júl. 7.

Kamatláb és diós kuglóf

Sétahajó, fokhagymás lángos és vidám, kollektív SZOT-üdülő hangulat… Nagyjából ezek a gyermekkori élmények kapcsolódtak Eszter életében a Balatonhoz. Majd párjával, Lászlóval meglátták a lepukkant csopaki kúria ingatlanos hirdetését...és a két közgazdász élete új irányt vett.
Az 1912-ben épült házat Oltványi József megyei főhidász saját családja számára tervezte meg egykor. Most, száz esztendő elmúltával e békebeli hangulatot, a természetközeli, élhető tereket Győrbíró Csaba építész rekonstruálta az új tulajdonosokkal karöltve.






Ezután két évnyi tömény építkezés következett, melyben a villa és benne az új  tulajdonosok is többszörösen felülmúlták önmagukat. A megszépült ház korhű arculatát nem csak az új tetőszerkezet, a felújított gerendázat, a régiek mintájára legyártott nyílászárók, de a gondosan kipótolt eredeti burkolatok is hűen őrzik. Az egymásba nyíló enteriőrök polgári-nosztalgikus berendezésében tárgyak és korszakok ízlésesen keverednek egymással: thonett az ikeával, antik a kortárssal, nagyszülői örökség-bútorok a csopaki Kilim nomád textíliáival, a Moza kézműves cementlapok a skandináv designlámpákkal…










A modern és retró bútorok közé Varga Erika kortárs művész olajfestményeivel vittek tóparti életérzést. A tágas konyha-étkező nem csak a háziak, de a rendszeresen visszatérő vendégek kedvenc társasági helye. A régi kőburkolatok modern konyhabútorral, lámpákkal és antik székekkel egészültek ki.  Ez az otthonos eklektika vonul végig a tágas étkezőben, a vele egybenyitott konyhán át az innen nyíló hófehér hálószobákon, a lakályos nappalin keresztül a decens fürdőszobáig. A nagyitól örökölt lábas-kád az itt talált padlóburkolat méltó kiegészítője. Az antik kőlapok organikus mintáit a Moza cementlapjain találták meg újra, így a hiányzó részek pótlása biztosított.



                              



 Közben Eszter és László a két fővárosi „flasztergyerek” büszkén füvesít, bukszusokat ültet, szőlőt nemesít négyezer négyzetméteres kertjükben. Nemzetközi tőzsdei karrier után jelenleg leginkább a zsenge hajtások és a tavaszi fagyok miatt aggódnak, miközben új otthonuk babaszobájában két kis palánta alussza délutáni álmát…





Egyre ritkábban gondolnak a fővárosra, sőt már csak muszájból járnak fel előző életük színterére. A nyüzsgő nyarak mellett a nyugodt téli napokat is megszerették itt a vidéki villában, mely mintha meghálálná a törődést, intenzíven átformálta őket. De ez a jótékony változás figyelhető meg a ház vendégein is.. Akik a százéves falak közt újra élhetik az északi part reformkori fürdőéletének hangulatát, a vidék békebeli nyugalmát és Eszter diós kuglófjának ízeit.



Olvasd el a teljes írást az A mi Otthonunk magazinban és légy te is vendégük itt, a Manor villában, ahol extra figyelmet kapsz, ha e cikkre hivatkozol. Köszönöm, hogy tagja vagy a Vizitkártya közösségnek és a posztot megosztással jutalmazod.