Kitűnő családi program vasárnapra... Hiánypótló kezdeményezés egy belvárosi helyszínen, mely már a maga díszletszerűségével is egy rendhagyó időutazás... Régi korok hangulatát idéző piac, mely nem csak öncélú tárgyvásár, hanem jóval több ennél: találkozás egymással, ismerkedés saját városunkkal, csobbanás a múltba, kirándulás jövőbe... Ezt nyújtja hétvégenként az Antik Placc, mely idén januártól méltó helyre talált az Ankertben.
Itt, a fedett-fűtött udvarban, a lepusztultan is grandiózus épület zegzugos termeiben és udvarán, a szép - romos mészkőfalak között igazi antik kincsekre lelhetünk, jókat alkudozhatunk, sőt még saját portékáink eladásával is próbálkozhatunk a bérelhető asztalok és sokat tapasztalt árusok között. De tanulhatunk bútor-antikolást, fal-stencilezést is, a meghívott kézműves műhelyek képviselőitől, akik rögtönzött bemutatót tartanak itt. Vagy megtudhatjuk, merre tart a hazai tárgykultúra, mi az aktuális dizájn, miközben maguk a tervezők mesélnek új innovációjukról, melyek tárgyait első kézből megvásárolhatjuk. A piacra hiperaktív gyerekkel, nosztalgiázó nagymamával és neveletlen háziállattal is lehet jönni, hisz az összkomfortos helyszínen mindenki megtalálja számítását. Van elég tér és idő, korrekt vizesblokk, finom enni- inni- és nézegetni való, doszt.
Sőt, mostantól a művészek etetése is szabad! Alkalmanként kortárs festők, képzőművészek települnek ki festékeikkel és vásznaikkal a piac előterébe, hogy mi is részesei lehessünk a folyamatnak, mely eddig csak a műtermek látogatóinak adatott meg. S miközben "antik keretek között" szemünk láttára készül a kép, szóba elegyedhetünk magukkal az alkotókkal, sőt haza is vihetjük a megfestett élményt...
Ezen az ünnepi vasárnapon - március 15-én - többek között egyik kedves riporthősőmmel, B.Hegedűs Pirossal is találkozhattok az Antik placcon.
Mióta Piros veszprémi otthonát bemutattam a Vizitkártya blogomon és egy magazin oldalain, rendszeresen visszajárok hozzá és izgalmas, személyre szabott kollázsait gyakran ajándékozom barátaimnak.
Közel két évtizednyi külföldi élet – a flamand festészeti akadémia és
rajztanítás után - nem véletlenek a művésznő házának holland stílusú, eklektikus hangulatai. De a kissé hűvös miliőbe minduntalan beúsznak a meleg színekkel operáló
szimbolista festmények, Piros kéznyomai. Rajtuk rendre visszaköszönnek a
körülöttünk tobzódó emléktárgyak: a holland piacokról származó antik órák, a
túlélésről mesélő gipsztorzók és szobrok, a vászonra kívánkozó szép formájú
régi üvegek és a próbababák, melyek arc nélküli szereplői e modern
kollázsoknak. S ahogy a mások által
kidobott könyvek ódon lapjait arany keretben, művészi mentésben tálalja a festőnő,
otthonában a használt bútor-szerzemények is új értelmezésen esnek át. Megcsiszolva,
lefestve, átszabva, bekeretezve lényegülnek újjá a keze alatt.
Az alagsori
műhelyben megszülető, kiállításokra készülő képek is időről időre sajátos
vándorlásra indulnak felfelé a szobák felé, alkalmi dekorációt nyújtva a konyhától
a hálóig. Megindulnak, mint ahogy alkotójuk vonul a festményekkel megpakolt
autójával fél Európán át, hogy képeivel érzelmeket keltsen „odakint”, a holland
meghívásoknak eleget téve. S majd hazatérve, reggelente pöttyös motorjára
pattanva kirobog Zircre, hogy az ottani művészeti szakközép iskola rajzművészet-tanáraként
fiatal tanítványainak tárjon ablakot a nagyvilágra. Aztán eljön a nyár, Piros
nyelvet és tanítványokat vált.
 |
| Önkéntes kulturális nagykövetként az évek óta visszajáró, festeni-rajzolni vágyó holland felnőttekkel járja be a magyar vidéket. Legtöbbször a Balaton látképe kerül a kifeszített vásznakra. |
De minderről majd a művész mesél neked személyesen, ha eljössz az Ankert AntikPlaccára, március 15-én!
/fotók: vizitkártya, csak forrással másolható! utsó kép: ankert /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése